Már megint egy rohanós nap. Fél órád van, hogy odaérj a találkozóra... úgyhogy bevágódsz a kocsidba és elindulsz. Késésben vagy ez nyilvánvaló. Útközben megeszed a reggelid, ami néhány "E"-s "sütemény", öntesz magadba egy dobozost - na ez se királynak való... - Tudod, van az a mondás, hogy reggelizz úgy mint egy király... Hát ez király! Mármint ez a szólásmondás. Kinek van arra ideje nem igaz? Menni - csinálni - haladni.
Aztán egyszercsak hallasz valami furcsa zajt, félrehúzódsz az úttest szélére, kiszállsz, marha jó... defekted van. Na, most akkor mi legyen? Először is előveszed az elakadásjelző táblát a csomziból, és szépen kirakod a kocsi mögé. Ha mákod van, valaki segít majd. Ha nincs, akkor magadnak kell megoldást keresni.
Milyen érdekes, pont így van az életben is nem igaz? Mármint, hogy elakadsz - elakadunk néha. A kérdés csak az, hogy észreveszed-e? Sokszor nem könnyű észrevenni, mert teszed a dolgod, jössz - mész. Aztán belül egyszercsak érezni kezded, hogy valami nem frankó. Nincs haladás az életedben, valahogy stagnál az egész. Csak a rutin van és a megszokás. Azt érzed, hogy mindent megteszel és mégse változik semmi. Na, ilyenkor kell kiraknod az elakadásjelződet, de nem mások kedvéért vagy a veled egy útvonalon haladók figyelemfelkeltése céljából. Hanem saját érdekedben. Vedd észre, hogy valami nem oké és mérlegeld a helyzetedet, vagyis gondolkodj el rajta mit kéne tenned.
Az elgondolkodáson nem bősz agyalást értek, mert azzal nem mész semmire. Inkább kérdésekkel haladj! Mi okozza, hogy nem jutsz egyről a kettőre? Mit kéne tenned, hogy a helyzet megváltozzon? Külső segítségre van szükséged, hogy orvosold a "defektet" vagy képes leszel egyedül megoldani?
Hidd el nem fogsz hiányozni az őrült rohanásból ha egy kicsit leállsz. Ha egy kicsit befelé figyelsz és nem azt nézed mit csinálnak mások. Persze tudom, hogy tényleges fizikai elvonulásra nem mindenkinek van lehetősége. De fejben, a gondolataidban ezt bármikor megteheted. Mert a gondolataidat, az elmédet te irányítod. Na jó, valljuk be ez nem mindig van így, hiszen napi szinten manipulálni próbálják, de nyilván ezzel tisztában vagy. Tisztában vagy? Ezerrel megy a butítás, a befolyásolás, a nyenyere, "az élet szar" címü játék. De ebben neked nem kell részt venned! Az ember mindig sztoriban van, csak az a nem mindegy, hogy mi az a történet amit mesélsz magadnak. Mert lehet szép - vagy lehet egy horror is. A sztorit te írod! Mert ha engeded, hogy mindig mások írják akkor igen nagy bajban vagy. Akkor csak egyhelyben toporogsz és a legszomorúbb az egészben, hogy talán észre se veszed. Mert olyan forgatókönyv szerint éled az életed ami még gyerekkorodban íródott a környezeted által. Biztonságosnak érzed és az szerint élsz. Tudod miről beszélek ugye? - Lehet, nem lehet - szabad, nem szabad - ezt így,azt úgy...
Erről már írtam itt: https://tolltunder.blogspot.com/2025/02/felul-iras-ird-felul-korlatozo.html
A másik verzió az, hogy a mostani környezetedhez igazodtál. A "mások is ezt csinálják, biztos akkor ez a normális" című filmben szerepelsz. Elfogadtad azt az értékrendet amit közvetítenek mert nem akarsz kilógni a sorból. Aztán jön a filmedben egy epizód, amikor megállsz és azt kérdezed magadtól, hogy tényleg így kell ezt csinálni? Tényleg így akarok élni? Ha felmerül benned a kérdés, akkor a válasz nyilvánvaló: nem. Naaa ilyenkor legyél éber mert eljött a pillanat, hogy változtatásokat eszközölj és meghozd a saját választásaidat! Rakd ki fejben az elakadásjelződet és kezdj el gondolkodni! Mi az amire vágysz, hogyan szeretnél élni?
Mert minden fejben dől el. Minden egy gondolattal kezdődik. Figyelj oda, hogy mi az a gondolat. Legyél éber. Ébernek lenni azt jelenti, hogy nem vagy birka... Észreveszed a dolgokat és megkeresed azokat az eszközöket amivel javítani tudsz a helyzeteden. Itt ne gondolj nagy dolgokra, hiszen már az egész apró változtatás is változást hozhat az életedben. Nézőpontom szerint mindenki képes erre.
Vedd észre a defektet, állj meg egy kicsit, gondold át a helyzetet, aztán cselekedj! Persze dönthetsz úgy is, hogy haladsz tovább a lyukas kerekeddel, de annak nem lesz jó vége....
Megjegyzések
Megjegyzés küldése