Hiedelmek, hitrendszerek, korlátozó meggyőződések, berögzült negatív gondolatok... gátak az életedben. Gátak, amik csak a fejedben, a gondolataidban léteznek. Szavak, amiket annyiszor hallottál, hogy bevésődtek a tudatodba és nem engedik érvényesülni a valódi éned.
Miben érzed gátolva magad? Mi az amit nem mersz megtenni, mert világít a piros lámpa a fejedben?
Most egy kicsit szükséged lesz a fantáziádra. Láttál már akadályfutást? Na, akkor most képzeld el, hogy futsz, ugrasz, átugrod az akadályt (gátat), futsz tovább, ugrasz, futsz, ugrasz, futsz és hopp beérsz a célba. Megvan? Nos, valahogy így néz ki a céljaid felé vezető út is. A gátak a te aranyos kis régóta dédelgetett hiedelmeid (egy nagy fenét aranyos). Már attól satuféket nyomsz ha csak rájuk gondolsz. Mert annyira bele vannak égve a tudatodba, hogy teljesen az életed irányítói lettek. Tudod, ilyesmi: Erre ne gyere, mert innen nincs tovább; ezt nem lehet megugrani-megcsinálni-megoldani; ezt te nem tudod; ehhez te nem értesz; ehhez te túl öreg vagy; minek kockáztatni; a szomszéd is csinálta bele is bukott; nem neked való ez; ez önámítás; szállj már vissza a földre; ebből nem lehet megélni; úgyse tudod megcsinálni-megtanulni; belebuksz; megbánod; nye nye nye nye nye..... Vágod ugye? Vagyis tudod mire gondolok.
Te mikor hitted el ezt a sok marhaságot? Ki mondta ezt neked? Ezek a meggyőződések vezetnek a SEHOVA. Pedig a célba sokkal könnyebben is beérhetsz, modjuk ha nem cipelnéd a megfelelési kényszered, a hiedelmeid, és mindazt amit eddig igaznak hittél, mert elhitették veled.
Mi lenne ha felülírnál, megkérdőjeleznél minden ilyen kijelentést? Mi lenne ha ugyanúgy nem hinnéd el ezeket, mint ahogy most azt se hiszed el, hogy igenis képes vagy rá? Ezek a hiedelmek csak egyvalamire jók, hogy boldogtalanná tegyenek téged. És ez vastagon önpusztítás. Mert nem az vagy aki lenni szeretnél és nem azt csinálod amit igazán szeretnél. Csak lakni jöttél...meg túlélni... Igaz ez?
Mit szeretnél? Vagy már semmit nem szeretnél? Dee biztosan van valami, vagy sok valami. Csak már saját magadnak sem mered bevallani. Lebeszéled magad a dolgokról. Beletörődsz, hogy "úgysem", de közben szenvedsz belül mint a láncra vert kutya.
A gondolataidnak teremtő ereje van. Ne arra koncentrálj hogy valamit nem lehet (mások szerint), hanem arra, hogy igenis képes vagy rá. Minél több pozitív gondolatod van, annál könnyebben tudod megteremteni a vágyott valóságodat. Változtasd meg a hozzáállásodat a saját életedhez, változtasd meg a gondolkodásodat és a lehetőségek kopogtatni fognak az ajtódon. Most eszembe jutott egy mondás: Sok ember azért nem sikeres az életben, mert a hátsó kertben keresgéli a négylevelű lóherét, miközben a lehetőség kopogtat az ajtaján... Meglátásom szerint ez többféleképpen értelmezhető. Mondjuk úgy, hogy ha kinyitnád végre az ajtót akkor láthatnád, hogy mennyi csoda vár rád az életben. De ehelyett hátul a susnyásban matatsz ahol vajmi kevés esélyed van arra, hogy bármit találj. Bár ha úgy nézzük ha találnál ott valamit, az is egy csoda lenne, csak kicsi a valószínüsége. Vagy nézhetjük úgyis, hogy olyan dolgokkal foglalkozol amiknek nagyjából semmi értelme nincs, de ha végre kinyitnád az ajtót, jobb irány venne az életed - az lenne ám az igazi szerencse, és még lóhere se kellene hozzá!
Ez vonatkozhat a gondolkodásmódodra is. A gazban turkálsz ahelyett, hogy nyitott lennél egy valódi megoldásra amivel megváltoztathatnád az életed.
A pozitív gondolkodás nem egy spiri maszlag, hanem egy olyan dolog aminek a segítségével megszabadulhatsz minden beragadt, berögzült hiedelemtől és blokktól, amik miatt ott tartasz ahol. Hajlandó lennél eltörölni, semmissé és meg nem történtté tenni az összes szrságot amit cipelsz magaddal-magadról? És ha igen, mikor? Nem gondolod, hogy itt lenne az ideje?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése