Sétálok hazafelé az őszi napsütésben. Élvezem a nap sugarait. Már messziről hallom a gyerekzsivalyt. Az utam egy óvoda kerítése mellett vezet. Szeretem ezt a zsibongást, ezt az önfeledt játéktól hangos hancúrozást, a boldog gyerekkor hangját. Na jó... tudom, hogy nem mindig és nem mindenkinek boldog, de ez a bejegyzés most nem arról szól.
Ahogy közeledek észreveszek valamit, valami titkosat, valami kedveset és meghatót. Két kis manó álldogál a kerítés tövében, úgy nézik egymást mintha először találkoznának. Lelassítom a lépteim, kíváncsi vagyok mi fog történni. Aztán az egyik kis coffos megszólal: - Leszel a barátom? Mire a másik, boldog mosollyal az arcán beleegyezően bólint és ki is mondja: - Leszek.😊 ....- Akkor gyere fussunk! - mondja a barátság-invitáló - azzal megragadja a másik kezét és már szaladnak is. Szaladnak a többiek felé, az óvónénik és a gyerekek közé. Pont úgy néznek ki mint akiket nem érdekel semmi, mert ők már barátok lettek. Barátok. Egy kis időre, vagy sokra, örökre? Ki tudja. Erre nincsenek szabályok és nincsenek kőbe vésett ígéretek sem. Egy gyerek nem fogad el akárkit barátjának. Megmondom miért. Mert lélekből érez! Nyitottan és tiszta szívből közeledik másokhoz. Nem ítélkezik. Nem azért "kéri fel" barátnak mert bármi hasznot remél a kapcsolattól. Nyílt szívű, őszínte és tényleg... de tényleg hisz még az igazi barátságban, a kapcsolódásban két ember között akik megtalálják a közös hangot, a közös zenét amire együtt bulizhatnak.
Szerintem ennél szívhezszólóbb, elgondolkodtatóbb dolgot ritkán lát az ember. Sétálok tovább hazafelé. De a két kis összekulcsolódó kéz és a boldog arcocskák látványa még sokáig bennem ragyog tovább. Mit is kívánhatnék ennek a két csöpp emberkének? Varázsport mindenképp. Legyen a pici kis csoda-lelkük varázslattal tele és tartson a kis fogadalmuk sokáig. Aztán ha felnőnek akkor ugyanilyen nyitott szívvel legyenek képesek közeledni másokhoz és találjanak maguknak igaz barátokat. Ha el is szakadnak egymástól, ha el is sodorja őket az élet, akkor is emlékezzenek majd a gyerekkori barátokra és kincsként őrizzék a szívükben őket. Mert az igaz barátság egy kincs. Azt kívánom neked, hogy találd meg a te saját kincseidet!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése