Lélekszerelő

 Voltál már úgy, hogy magadnak (mag-odnak) akartál lenni? Csak úgy egyedül, egy kicsit vagy sokáig vagy bármeddig, csak úgy lenni, csak úgy csinálni a semmit vagy a mindent. Azt amit szeretnél, és nem azt amit kell. Kicsit belelazulni az életbe és elengedni a mindennapok pörgését. Magadra hangolódni, a vágyaidra hangolódni. Elengedni a szorítást, a beszorítottság érzését és beengedni a változást. Az áramlást. Mert szeretnéd érezni a boldogság, a ragyogás érzését. A szíved szavát.

Miért nem teszed meg? Annyi mindenre áldozunk időt, magunkra miért nem? Az életed legeslegfontosabb szereplőjére, magadra (mag-odra) miért nem vagy hajlandó figyelmet fordítani? Mikor vagy végre hajlandó beengedni a csodákat az életedbe? Csodákat. Vágyakat. Álmokat. Mindent. És nem csak nézni, hanem látni is. Észrevenni azt a sok csodát ami körülvesz. És hálásnak lenni érte. Mindenért amid van, ami vagy, sőt előre azért is amit szeretnél.

Mert ha magadban akartál lenni az nem azt jelenti, hogy egy antiszociális seggfejjé váltál. Hanem azt, hogy rátaláltál a mag-odra, a belsődre, lelkedre, önvalódra. Ezek mindvégig ott voltak benned, csak elnyomtad magadban. Miért? Mert féltél, mert nem akartál szembenézni vele, mert egyszerűbb volt azt hinni, hogy mindaz ami a lelked mélyén él csak egy gyerekes hülyeség.

"Lelketlen" - hányszor hangzik el ez a szó a mindennapokban. Lelketlen munka például. Hát igen, ez valóban tud az lenni. Amikor nem azt csinálod amit szeretnél, vagy amikor ki kell venni és figyelmen kívül kell hagyni az érzelmeket egy adott tevékenység végzése során. Mert különben összetörnél belül. "Legyen már szived" - hallottad ezt is már ugye? Legyél együttérző, segítő, támogató egy adott szituációban. Ez nem manipuláció egy kicsit? Hmm nem is tudom. Lehet, hogy egy kicsit az. Mert a másik ilyenkor arra apellál, hogy megszólaltasson egy hangocskát benned. Vagy lelkifurdalást akar ébreszteni, hogy valamit az ő érdekében megtegyél - vagy ne tegyél... De ha te belül nem érzed  a szándékot, akkor az egész egy kényszeres valamivé válik, nem "szívből" teszed hanem okkal. Csaxólok, hogy ilyenkor vagy igazán "lelketlen", mert nem azt tetted amit szived szerint tettél volna. De nézd meg azt is, amikor adódik egy szituáció és szinte azonnal a szándék megjelenik benned. A segíteni akarás. És nem is kell, hogy megtedd, már a gondolat is egy teljesen más érzést ad.

És mi van akkor, ha lelkifurdalása van valakinek? Furdalása... bahhh. Ez meg hogy? Itt megint az jön, hogy valami olyat mondtál, tettél (vagy nem tettél) ami nem a szívedből-lelkedből jött. Megint a megfelelni vágyás "játszik". Ha valamit te jónak ítélsz egy adott szituban, akkor csináld azt, de utána ne mardosson az önvád miatta. Ha pedig mégis mardos, akkor értékeld át az egészet és az szerint alakítsd a későbbiekben a dolgokat. A lelkifurdalás tesója a lelkiismeret. "Lelkiismerettel" végezni egy dolgot, vagy hallgatni a lelkiismeretedre. Hallottad már ezt is ugye? Nos.. ha ismernéd a lelked, akkor gyanítom más életet élnél.

És mi a helyzet akkor, ha "lelkes" vagy? Lelkes vagy, elkötelezett vagy, haszon-profit-pénz nem számít, csak csinálod mert annyira élvezed. Nem azért, hogy bármit kapj cserébe. De ha mégis kapsz, akkor az aztán egy olyan csoda érzés, hogy szinte szárnyra kapsz tőle. Van neked ilyen? Vagy volt valaha ilyen? Mi volt az? És csak halkan kérdezem, akkor miért nem azt csinálod? Miért nem azzal foglalkozol? Miért olyan dolgokkal foglalkozol amik semmit nem jelentenek a számodra? Amik viszik az energiádat és nem pedig adják.

Sok mindenért lehet lelkesedni, észrevetted? Lehet lelkesen végezni egy feladatot, egy hobbit és lehetsz "lelkes rajongó" is. Ami annyit tesz, hogy egy adott dolog megpendít benned egy érzelmi szálat és elkezdesz rá koncentrálni. Ez azért van, mert hasonló a rezgése mint neked. Ha pedig nem tetszik, vagyis nem tudsz azonosulni vele, akkor igencsak messze van az energiaszintedtől és az értékrendedtől. És ez így van jól. Mindenki tart valahol az életében... Ki itt, ki ott... és van aki azt se tudja hol... Bár mondjuk az értékrended elég sokat elárul rólad. Miket olvasol, miket nézel, mit hallgatsz, mit "lájkolsz". Ez most komoly? Az a dolog neked tényleg tetszik? Vagy csak rutinból nyomod. Néha ledöbbenek... de tényleg.

Megszerelni általában azt kell ami elromlott. Csak megfelelő eszköz kell hozzá. Egy kakukkosórát nem villáskulccsal kell megjavítani. Ahogy a defektes kereket sem tűvel-cérnával. Szóval érted... Ugyanígy a lelket sem lehet bogyókkal (vagy mással) "megszerelni". Amúgy megszerelni azt kell ami elromlott. Elromlott? Romlott lelkű... ez is milyen érdekes szóösszetétel. Mitől  romlott? Ez egy étel vagy egy tojás ami egy idő után bomlásnak indul és megromlik - ehetetlenné válik? Ezen már nem lehet javítani, slussz passz vége - ki kell dobni.  A lélek nem lehet romlott. A lélek szárnyaló, szabad és örök. Ne szerelgess, ne analizálj. Nézd meg inkább azt, hogy egy adott helyzetben mi a jó neked. Mi az, ami hozzájárulás az életedhez. Minden okkal történik. És minden negatív szituáció magában rejti a fejlődés lehetőségét.

A lelkedet senki sem tudja "megszerelni" csak te magad. Azzal, hogy megváltoztatod a gondolkodásodat és elkezded észrevenni, hogy annak a kalitkának amibe azt hitted, hogy bezártad magad, nyitva van az ajtaja. Szabad vagy. A rácsokat és a falakat te magad építetted eddigi életed során, mindazokból a kisebb-nagyobb traumákból amik értek téged. És a kezedben van a kulcs, a kérdés csak az: mered e beilleszteni a zárba? Döntened kell. Hiszen érzed, hogy ami eddig volt az nem mehet így tovább. Ezt a döntést neked kell meghoznod saját magadért. Igaz, hogy a változás, változtatás ijesztő lehet a számodra, de tudnod kell, hogy mindig lesznek segítőid az utad során. Szóval ne félj, mert nincs mitől. Minden amit most látsz, csak egy illúzió. Teremtsd meg a saját álmodat és kétséged se legyen afelől, hogy igaz lehet és valóság lehet.

Nyisd ki a szíved-lelked ajtaját, nézz fel az égre, nézz körül mennyi csodálatos dolog vár rád. Kövesd a hangot, a lelked hangját és higgy magadban. Mert ha Te nem hiszel magadban, akkor ugyan ki fog?