Mit szólnak mások...

 Minden közhelyben van igazság. Csámcsogjunk ezen egy kicsit. Vagyis ne csámcsogjunk mert azt nem illik, hiszen akkor mit szólnak mások... Jó oké, de kik azok a mások és miért is érdekel a véleményük? Az emberek mennyire hajlamosak valamit tenni (vagy nem tenni), mondani (vagy elhallgatni) csak azért mert mit szólnak mások. Itt nem csak a közvetlen környezetünkre gondolunk ilyenkor, hanem olyanokra is, akiknek az égvilágon semmi köze nincs ahhoz, hogy mit teszünk, vagy mondunk, vagy bármi...szóval az életünkhöz. Sőt, lehet nem is ismerjük.

Nézzünk egy példát. Ne hallgasd hangosan a zenét mert mit szólnak a szomszédok. Persze maradjunk a józan ész határain belül, nem arra gondolok, hogy éjjel add rá a kakaót és a háztető leomoljon, a borzok sírva meneküljenek vissza a rejtekhelyükre, és a szomszéd kutyája kiugorjon a bundájából félelmében...     Oké. De nézzük csak,mit szólnak mások?

Először is,vannak olyanok akik teszik a dolgukat tovább és marhára nem érdekli őket az egész, sőt lehet még élvezik is. Ám jön Babszemjankó, akit nyugodtan nevezhetünk a ház erőspistájának is, és nagy bőszen két ököllel veri az ajtódat és kikéri magának az egészet. Itt két dolog történhet. Vagy lehalkítod a zenét és az orrodat lógatva visszazuhansz a rosszkedvedbe, magadban fortyogva mert ez a majom megint letörte a fenenagy jókedved. Vagy pedig elküldöd szépen a francba...úgyúgy pápá.

Aztán vannak olyanok, akik szinte még élvezik is az egészet...dejóó, milyen régen hallottam ezt a számot.. Ugye ugye, minden nézőpont kérdése. Ez egy sarkalatos példa volt, de ezzel pont azt akartam érzékeltetni, hogy egy adott szituációban mindenki másképp reagál. Ki így, ki úgy. Mert mindenki más,minden ember más. Nem tetszhet mindenkinek minden, és ez így van jól. Tehetsz pár ócska próbálkozást, hogy belesimulj a környezetbe de nem fog menni. És nem is kell, hogy menjen. Ezt hagyd, mármint a megfelelési kényszered, és csak csináld azt ami jó neked.

Már nem vagy A, hanem B vagy C - ezzel azt akarom mondani, hogy már nem 30-as vagy...hanem 40-es vagy 50-es (amúgy csaxólok az 50 az új 40 :) ) Szóval...még a fejbőröd is bizsereg amikor meglátod azt a szűk farmer nacit azzal a jóóóó mélyen kivágott felsővel. És mint a kupáncsapás,úgy ér a felismerés, hogy te ezt megveszed. Nem kérdéses. Kell. Megveszed. Mert miért ne? Jól érzed magad benne és csodásan feldobja a hangulatodat. A párod úgy néz rád, mint Micimackó a mézescsuporra,szóval tuti az egész. Aztán amikor először lekerül rólad a kabát és a kis bundikádat hátra hagyva sétálsz végig a városon, jönnek szembe "arcok". És jön a "mitszólnakmások" gondolata a fejedben, a "kilógszasorból" érzése és az "arcokra" mázolt vélemények. Szóval érted..nézőpontok... Mit mondanak mások. Ne haragudj,lenne egy kérdésem: ki nem szrja le? Jól érzed magad? Naná. Tetszel annak akinek akarsz? Naná. Naaa látod akkor miért is érdekel jóskapista vagy kátyaböske váleménye? Mert lesz nekik, efelől kétséged se legyen. Az, hogy mások mit mondanak rólad, az nem rólad szól, az róluk mesél. Mindenképp megfognak ítélni ebben biztos lehetsz,pofáznak mint a piaci kofák. De neked ezzel nem kell foglalkoznod. Tudod mivel foglalkozz inkább? Saját magaddal! És soha ne engedd sárba taposni az önbecsülésed. Mindenképp megítélnek bármit teszel vagy nem teszel, szóval mindegy. Éppen ezért te csak csináld azt, mondd azt amit gondolsz vagy szeretnél. Mindenkinek mindenről van véleménye, és nincs is ezzel semmi gond. A gond azzal van ha túlságosan magadra veszed. Amúgy, a vélemény: az ítélkezés, de erről majd máskor írok.

Arról meg már nem is beszélek mi történik olyankor, ha kilépsz végre egy fojtogató kapcsolatból...na akkor mit mondanak mások. Hát ezt-azt. Kígyót-békát. Baromságokat. Általuk igaznak vélt,de tökéletesen elferditett dolgokat. Te meg csak állsz ott megdermedve,tágra nyílt szemekkel mint az űzött vad, akire rácsapták a refit. Nem érted az egészet. Szomorú leszel,vagy dühös,vagy mindkettő. Vagy egész egyszerűen tojsz az egészre: mert kit érdekel? Te magad és akik tényleg - tényleg ismernek azok tudják mi a valóság és amúgy "az kiabál akinek a háza ég". Úgyhogy ne bonyolódj beke ezekbe a se füle se farka történetekbe. Mert nem éri meg. A lelki békéd és az, hogy tükörbe tudj nézni az mindennél többet ér. Mások..."mások" és nem te vagy. Te "Te" vagy, minden hibáddal, az átbukdácsolt történeteiddel, a gondolataiddal, tetteiddel. Ne foglalkozz azzal, hogy mit mondanak mások! Szóval szeresd magad. Egyedi vagy. Csodálatos vagy. Hidd el!